Wieszt János nem Nokia-dobozban kapta a pénzt, csak hagyományos zacsiban, és “csak” 10%-ot kért
Gúr Nándor, az MSZP alelnöke is elismerte az ATV-ben, hogy a párt hatalmas adósságot halmozott fel az elmúlt években. A politikus szerint nagyságrendileg kétmilliárd forintról van szó: azt viszont már tagadta, hogy a választási kampány véghajrájában a hitelező bank zárolta a párt számláit. Nem csoda, hogy kétségbeesetten próbálják visszaszerezni többek között Csepel vezetését is a szocialisták, ahonnan a költségvetésből levezethetően a Fidesz szerint éves szinten a párt teljes adósságának megfelelő közpénzt szívott el a korrupció 2010-ben, az utolsó MSZP-s vezetésű évben.
A csepeli önkormányzat költségvetéseiből egyértelműen kiderül, hogy a 2010-es évhez képest a korrupció-gyanús szerződések felbontásával és a pénzügyek rendbetételével évi kétmilliárd forinttal sikerült csökkenteni a kiadásokat. Mivel a tavaszi választásokon más kerületekből naponta szállították Csepelre a balliberális pártok aktivistáit, láthatóan nagyon fontos lett az egykor “vörösként” jellemzett kerület visszavétele az összeborult baloldal számára. Lapunk szocialista informátorát arról kérdeztük, hogyan szivattyúzták ki a közpénzt Csepelen “az elvtársi zsebekbe”, és elég lenne-e “egy évnyi lenyúlás” a párt teljes adósságának visszafizetésére?
“Ez nem ilyen egyszerű”
- Önmagában abból, hogy mekkora a korrupció, még nem következik, hogy az a “mutyipénz” az adott párt kasszájába folyik be. Ez nem ilyen egyszerű. A legtöbb helyen több áttétel van, sőt elmosódnak a határok az egyéni és a pártpénzek között. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy vállalkozást. A haszon jól jön egy új házhoz, nyaralóhoz vagy kocsihoz, de mivel a politikából jön a pénz, abba vissza is kellett vezetni valamennyit ahhoz, hogy ez az állapot fennmaradjon. Elég csak arra gondolni, hogy Szenteczky János Hírkomp című újsága minimum egymillió forintot, de inkább másfelet visz el minden hónapban: ezek meglehetősen borsos kiadások. Ugyanakkor Szenteczky fizetést is ad magának saját pártújságának kiadásáért, tehát ő is bevallottan pénzt kap érte. Ahogy Simon Gábor százmilliói szerintem részben saját és részben pártpénz lehetett, úgy vélhetően Csepelen is hasonlóan működött a rendszer – gyanítja a Csepel.info egykori MSZP-tag informátora.
A költségvetésből úgy csökkentették két év alatt évi kétmilliárddal a kiadásokat, hogy nőttek az önkormányzat szolgáltatásai
- Azt mondják, hogy a korrupció átlagos mértéke 10%, azaz átlagosan ennyi folyik el a közpénzből Magyarországon. Ha a csepeli költségvetés kiadási oldalát nézzük, a 2010-es 17,2 milliárd forintos összeget 2012-re 15,2 milliárd forintra csökkentették. Mivel komolyabb megszorításokról nem tudunk, a vita kedvéért fogadjuk el, hogy ez a valamivel több mint kétmilliárd forint teljes egészében a korábbi korrupció összege volt. Még közel is van a tíz százalékhoz: egészen pontosan 11,6%. Csakhogy a költségvetési kadásokban benne voltak a munkabérek, az energiahordozók költségei, távfűtés, világítás, és egyéb olyan költségfajták, amikből nem lehetett a pártsarzsit lehúzni. Egy költségvetés túlnyomó része ezekből áll ám össze. Tehát a maradék vállalkozói és fejlesztési pénzekből arányaiban sokkal többet kellett ellopni, hogy a teljes kiadási összegre kijöjjön a 11,6% – mutatott rá a forrásunk.
- A rendszer pofonegyszerű, nem árulok vele el újat. Az önkormányzati feladatokat kiszervezték, és pártközeli vállalkozókkal kötöttek rájuk szerződéseket. (Jelenleg ezeket a feladatokat ismét önkormányzati hatáskörben végzik el – a szerk.) Ők rosszabb esetben el sem végezték teljesen a feladatot, mert úgy nekik olcsóbb volt, jobb esetben pedig elvégezték, de extra áron. Idegen cégeket pont azért nem engednek az ilyen bizalmi rendszerekbe, ami miatt Wieszt János is lebukott: kockázatos. Akik ezt csinálják, azok az életüket és a karrierüket teszik fel erre. Nem gusztusos munka, de garantáltan nincsenek egyéni pénzügyi problémák sem. Tetszik vagy sem, a pátmutyi főfoglalkozássá és mélyen bizalmi kérdéssé vált. Elég csak arra gondolni, milyen zsarolási potenciál vagy lebukási lehetőség van csak alig öt-tíz millió forint táskás átadásában, érthetővé válik a dolog. Összességében tehát “a mutyipénz” döntő hányada magának a rendszernek a fenntartására kell, és csak a kisebb hányada mehet pártkasszába. Ezzel meg is válaszoltam a kérdést: az MSZP-nek kevés lenne önmagában Csepel megszerzése ahhoz, hogy rendbe hozza a pénzügyeit, még akkor is, ha a mutyira berendezett rendszert rövid idő alatt újra lehetne építeni – hangsúlyozta informátorunk.
